"azt mondtad, tehetséges vagy? mondd még egyszer" ránts a mélybe, kiscsillag! nem cukor, (hanem) kánderel! ha bele mernék ugrani a vízbe, lehetnék úszómester. masniskislany@gmail.com

 

"Gyerünk, kislány, kinek őrizgeti? Ma már nem készítenek üvegcipőt. Bezárták a gyárat. Hercegek sincsenek. A Romanovokat lelőtték egy pincében, és Anasztaszija is meghalt."
http://ruzsfolt.freeblog.hu

írta a masnis :: 0:40 ::

 
november. marcipán a számban
nem tudom, akarom-e hogy itt legyen, mert ez már nem az amiben régen hempergőztünk és vihorásztunk és haldokoltunk és zokogtunk barátaim, és lehet hogy soha többé nem írok ide semmit, de itt vannak a legnagyobbak, a kölyök, az almaillatú fiú, a riporter, itt van a pasim és én az ágyában, a fiúk akikkel táncoltam meg akikkel nem, itt vannak a játszótársak meg a teremőrök, a tenorok, kevés basszus, és persze senki alfonz - és téged is ide akartalak írni, de csak egy kicsit hogy te tudd, de ebben az ágyban már nem kacagunk, nem itt sóhajtunk nehéz-boldogan hasfájósan; te leszel itt most a végén.

írta a masnis :: 17:52 ::

 

bonjour
bevallom, hiányzott. félember voltam a katicaképzelet nélkül és kétségbeejtő, hogy talán az is maradok, mert még fogalmam sincs, hogy mi lesz itt ezzel. annyi biztos, hogy
annyit elmondok, hogy tiszta szívemből kívánom a pokolba.

kitakarítottam a kommentgépet. mostantól nincs vicc.  

bevallom, csináltam másikat. nem is egyet (egy maradt). szenvedtem. nem tettem fel képet, óvatoskodtam, szörnyű volt. most dobog a szívem, mintha egy régi kedves ruhába bújnék vagy egy régi szerelemmel ágyba. drágáim

írta a masnis :: 19:20 ::

 
visszajövök. minden oké.

írta a masnis :: 18:07 ::

 

tételek között

komolyan mondom, egyre inkább kezd elegem lenni a zsenikből.

egyetlen kivétel a j. d. salinger.

írta a masnis :: 13:27 ::

 
pont ez fáj, mondta
amikor felkeltem, már tudtam. hogy amikor a minniegeres pólómban voltam és eláztunk a tónál, akkor sem. hallgattunk. megmutatta a sebhelyét. vagy akkor csináltam? és a színházból hazafelé, ahol csodálatos lassúsággal dőltem neki, de hazafelé már csak a füle a fülem, mögöttünk meg az ejtettek, de el sem köszöntem tőle. meg amikor hazakísért: így búcsúzol? ennyivel? kérdezte. meg télen, a képek mögött amikor elfordultam ő pedig nevetett: azért féltél hogy lesz valami! és amikor egy korlátnál álltunk és néztük egymást. amikor hónapokig nem beszéltünk egy másik fiú miatt, de egyszer összetalálkoztunk és fogta a kezem az utcán. meg amikor ellógta az óráját, sapkában voltam és csak mászkáltunk. nem hajoltam hozzá elégszer. mennyiszer ültünk kávézóban, ő kérlelt, és mikor belementem, ő álmos pillákkal én pedig meséltem, meséltem. amikor azt mondtam most ne. most ne vagy egyáltalán ne, kérdezte ő. könnybe lábadt a szemünk
mindenkivel táncoltam, csak ővele nem. mindenkire mosolyogtam, őrá nem. mindenkivel elmentem volna, csak vele nem.
bárcsak
írta a masnis :: 14:31 ::

 

okos lány

írta a masnis :: 10:55 ::

 

és egy hídon állnánk, fújná a szél a hajad, megkarmolnálak, aztán felszállnék egy villamosra és hazamennék arra gondolva: a lovakat legalább lelövik.

írta a masnis :: 11:30 ::

 
az egyetlen boldogságom ezen a pokoltornácán a hintalovas órám, az a halom zselés-gyümölcsös süti amit anyámék hoztak, a halom milka lila stars amit szintén anyámék hoztak, és egy bazinagy zsák popkorn.
írta a masnis :: 19:09 ::

 

akinek nincs

megkérek mindenkit, aki nem idevalónak érzi magát hogy takarodjon vagy fogja be. saját játszótér.

írta a masnis :: 18:39 ::

 

fiúk készítsétek a robogókat 

a masnis üzenete:elkell mennem szicíliába mosogatólánynak!
hm üzenete:de az izgi
hm üzenete:képzeld el
a masnis üzenete:tudom de akkor is!
hm üzenete:tökjó napbarnított leszel és majd a robogón a srácok úgy köszönnek hogy "ciao bella!"

írta a masnis :: 19:11 ::

 

in my younger days

amikor mezítláb táncoltunk az udvaron. amikor ránknyitott az alagsorban. amikor elnevettem magam. amikor ránevettem a fogkeféjére, amikor bemásztunk a pad alá. amikor még nem bántam a nyarat.

írta a masnis :: 17:26 ::

 
vettem órát érecségire. hintalovas. minden tuti. az öszehasonlítást írtam. egyéb kérdéseket tudjákhova. ezer üdvözletem a boldog külvilágnak.
írta a masnis :: 14:41 ::

 

reménytelen

az egész akkor kezdett jó színt ölteni, amikor e. hajnali kettőkor felhozta az angoltanárnőnek hogy a beneath mint olyan. akkor nekem már görcsölt a bal talpam és a jobb nagylábujjam, és nyögtem egyet, hogy the ground beneath her feet. és akkor az angoltanárnő azt mondta: csupa meglepetés ön ma éjszaka nekem, nyúl!
előtte még megjegyeztem hogy szánnivaló naivvá fáradtam. azt hiszem késő is volt, de az irodalmi csirke-létet jobb, ha megszokom.
hajnali fél háromkor zokogtunk a világ legratyibb dala fölött! hogy jutottunk idáig, miközben a tüllök között zsebkendő után kotorászok.
hajnali háromkor töltött káposztát ettünk. (!!)
hajnali fél ötkor hazahúztam, és hálát adtam az égnek, hogy nincs több ilyen.
pozitív: a matektanár tuti tetőkertje tele zsályával, a töritanár padlizsánkenőcse, és a közlekedési izé oszlopnak dőlve-gitározás.
a csörgődobokat viszont legszívesebben betiltanám.

írta a masnis :: 11:37 ::

 

boglárka

ilyen lehettél fiatalkorodban. szőke, nyurga, könnyed; nem tűnik veszélyesnek, mégis nehezen veszem a levegőt. beharapja a száját és az arca kipirosodik. ahogy a hegedűt fogja, úgy érhet a nőkhöz is. hegedűnyak.

írta a masnis :: 18:07 ::

 

crescendo - decrescendo

felkeltem költözködtem, öltözködtem. kék necc. négy óra, aztán lyukas. kettőn alszom. emlékszem rád kiskorodból. sietek. vesződöm a tüllel. részegen beleordibálsz a nyárba, énmeg éneklek. ezt találtam ki. meg siratom a gimnazista éveimet. siratom szopránságomat, siratom a tenort meg a basszust is. azt hogy öt évig laktam egy komplett egérlyukban ami könyvekkel cipőkkel körömlakkokkal vattapamacsokkal kristálycukorral sírással röhögéssel kabátokkal konzervekkel ágyneműkkel cipősdobozokkal zenékkel éjszakaénekléssel mikiegerekkel rúzsnyomokkal festett tükörrel fregolikkal törölközőkkel levelekkel matekfüzetekkel kenyérszeletekkel borotvákkal bögrékkel telefonhívásokkal oroszlánokkal pormacskákkal hajszálakkal elfelejtett szülinapokkal összetört tányérokkal sajtreszelőkkel idegen konzervnyitókkal szalagokkal régi újságokkal gitárokkal nyávogással kesergéssel ürességgel kottákkal válaszokkal láblóbálással meg lányokkal volt tele. az első becsengetést, hogy szómidó. a cantata profanát meg a zsoltárszimfóniát. a szívecskéket az ablakokkal. siratom a rohanós ebédeket és az ehetetlen vacsorákat. a konyhábansírásokat. a mókus luca tanodáját, a sok utat. siratom a tengert, a fehérbort, a martinit, a tekilát, a vodkadzsúzokat. a hosszú kimenőket, hogy reggel jó estét kívántunk a portásnak. a bagolyvárban megasztárt a puskás péter amikor kiesett. a mocskos szánkat. siratom a zöld szekrényeket, a kedd estéket a könyvtárban. siratom a havas napokat amikor fehéren topogtunk és a cipőinket az ajtó előtt hagytuk. az elviselhetetlen nyárestéket, amikor vizes törölközővel hevertünk az ágyon és egy üveg traubi szódával húztuk ki estig. a cipészhez menéseket és a jégkrémeket. siratom az éjszakai tévézéseket és a horror- meg művészfilmeket. a disznótorokat a tanulóban, a képeket a falon, ahogy a lépcsőn mentem húztam a kezem a falon. a puffokat a könyvtárban, meg a lemezjátszót amit sose hallgattunk. az első fiúkat. akiket elfelejtünk és akiket nem. a szerelmemet, hogy három év. a többi szőke fiút a táncolós helyünkön, akik sírtak a telefonszámokért és ahol elég izzadtak voltak a poharak mindig. hogy málnázó. hogy felfáztam a csipkés zoknimban tizenegyedikben a szalagavatón. hogy hazafelé a csokis mignonok. a fázós és a finom ágyneműket, a lenyelt könnyeket és a lépcsőfordulóban beszélgetést, meg a folyosó végén-telefonálást. a vacogást a tizennégyesben. az éjszakai hajvágásokat amikor mindig máshova figyeltem. siratom a csudanevű utcát ami mindig barna. meg az elefántot, ami nem létezik. a papírboltot, ahol csuda rágókat és cukrokat lehet venni. a dzsemeket meg karcsú kalácsszeleteket reggelire, a mézvárat amit elsőben építettünk és hogy hajlakkal üldöztük a rátámadó darazsat. hogy hónapokig nem mostunk fel, hogy micsoda kuplerájokban aludtunk. siratom a reggeli hajmosásokat, a kiöntő mosógépet, az iskolai egyenruháinkat, az összeköthetetlen nyakkendőt, a tanulás helyett röhögéseket. a kölcsönadott szótárakat. a kölcsönkért tekercs vévépapírokat. siratom az összes koncertet amin voltunk. a városligetet ahol együtt voltunk egy ghymes-koncerten kamaszlány koromba, amikor narancs szalag volt a hajamba, meg az ákos-koncertet amire nem mentem el, a dzsezzkoncertet a tónál, ami után egy idegen fiúval hócsatáztunk és engem majdnem betemetett a hó, a karmakoncertet amikor csak a frenket jegyeztem meg és a cigarettázó fiút odakintről, az odafelé martinizős koncerteket, a táncolásokat amikor mindenki megőrült és senki nem tudta a nevét vagy hogy mi van a poharában. az asztalontáncolásokat siratom, és a gitározó szakácsokat, akik kényünkre voltak. az unalmas zebránálálldogálásokat, hogy ki milyen smink nélkül. siratom a hajnaligtanulásokat, négyötödért. a hisztimet nyelvvizsga előtt amikor kötött mellényben feküdtem angolkönyvvel a fejemen és nyögtem. a gesztenyés kifliket amikből anyám sosem tudott eleget csomagolni és az elfelejtett borsófőzelékeket. siratom az elbaltázott sminkeket, a befejezetlen vasalásokat, a gyűrött gallérokat, az estét mikor leestem a lépcsőn karácsonyi vacsorára menet és leszakadt az angyalka feje, és nem mondtuk el a néninek. siratom az esti hintázásokat, meg a multivitaminos ital-mániámat. amikor a csempét bámultam aztán a kép elhomályosult a könnyektől. a váltott zuhanyokat, és hogy sosem késtem el öt év alatt. a dögfáradt hétvégéket, amikor csak aludtam. a felolvasásokat, amikor nem jött el senki. siratom az összes fiút. aki elfelejtett és akit elfelejtettem, akikkel leveleztem titokban, mint a múlt században. siratom a veszett éjszakákat és veszett nappalokat, néma telefonokat, a randevúkat, a koncertet, amikor a kezemre csókoltam és a kezem egy alsós fiú szájára tettem, és amikor felmásztunk a korlátra. amikor a robi majdnem lezuhant a színpadról, meg amikor egy lány teleköpte vérrel a mosdót.
siratom a kamaszkorom. a szopránságom, a tenort-basszust, az ötödik emeletet, az utakat, a martiniket, a négyötödöket meg a háromnegyedeket.
amikor elolvastam matekórán a részeg hajót háromféle fordításban. amikor puskáztam biológiából, a vérből.
siratom a telesóhajtott párnámat és a telekacagott levegőeget.
egyszer máskor, sokára, ugyanitt.
hangosan, alá

írta a masnis :: 16:55 ::

 
már azt hittem
írta a masnis :: 16:51 ::

 

cirmi 
uh de fáradt vagyok már.

írta a masnis :: 9:39 ::

 

férfiszag

- látod, nem is sírtál a végére - mondta.
- tényleg nem - mondtam én.

írta a masnis :: 12:35 ::

 

polka dots uh

- holnap elhívlak kávézni - mondta és becsapta az ajtót.
- kis hülye - mondtam én és befejeztem az uzsonnám.

írta a masnis :: 21:02 ::

 
az éjszakai töritanulás csúcspontja az volt, amikor a tanulóban egy nemlétező bon jovi-számot énekeltünk üvöltve. a szám címe egyébként reese. mint witőő doktorszöszi. igen mint witizéőspoon.
írta a masnis :: 12:36 ::

 

FRANNY ÉS ZOOEY

hajadonfőtt szeretlek Frances s. k. ujjai remegtek, mégis - vagy talán éppen ezért - ördögien finomnak és szépnek látszottak Kék szemű, zsidó-ír felderítőmohikán, aki a monte-carlói rulettasztal mellett, a karjaid között hal meg Persze egyet még mindig tehetsz: elmehetsz Athénba. végül is beleveszekedjen a vízbe csaknem mindennap ugyanazzal a kérlelhetetlenséggel felöltött, és abban sétált a lakásban kiérdemesült inkriminált egy üveg bojtorjángyökérből készült hajolaj ő az, aki ma egyik hülyével se akar beszélni közülünk. Harmadszor pedig, ha most rögtön ki nem mégy a fürdőszobából, felgyújtom ezt a pocsék, ronda függönyt minden épp erre járó kövér ír rózsaszál betévedjen és itt tolongjon mintha Éva kérdezte volna meg Káint, nem a szép új baltája rozsdásodik-e ott kint az esőben a fűtőtestre helyezte Hadd fejezzem be már békén ezt az istenverte mosakodást vérfertőző közelségben Franny koromfekete, csinosan nyírt haját, mely egyébként háromszor került mosásra ugyanennyi nap leforgása alatt szivarozott és a homlokát ráncolta ifjonti modorosságból Középen elválasztva hordta, ami igazi gyönyörűség a szemnek aki a legjobban tudott szeretni valamennyi ember között a hiábavalóság jellegzetes, félreismerhetetlen rossz szaga nagyon kényelmetlen lehetett, ha nem fájdalmas sikkes és végzetes otromba hentesmesterek nem pedig valaki más Nem tudok mint mondani mást, bébi

írta a masnis :: 19:08 ::

 

munkanap
véletlenül belevágtam egy tollat a bal mutatóujjamba. szupi.
nincs jobb mint szombaton korai keléssel isibe. sacrebleu

írta a masnis :: 8:57 ::

 

?

miért van mindenkinek egérkés táskája? azt tegnap vettem észre és azóta tényleg mindenkinek ilyen van.

írta a masnis :: 7:46 ::

 

púder 

gyönyörűszép fiúk ők, mindenképpen. az a kis szédülés meg, mit számít. álmosak ők is, meg én is. én copfban ülök, ők meg csupa régi, omlós karinthy-hajban. kés-villa. verebek. ólomüveg.
egyikük szemüvegben. nem feltűnő. bátran kijelenthetjük, meg ilyeneket mond. arra gondolok, mit csinál a narancs magjával. rém comme il faut. vigyázni kell vele, de ásítok. erre ők is.
vajrózsák.
valaki felhangosítja a csendet.

írta a masnis :: 18:55 ::

 

farmer és porcelán 

akkor sóhajtok és visszatakarózom. úgyis biológia az első. aztán az ingem is sóhajt, ahogy lehúzom a vállfáról. a szalag a hajamba sziszeg. nem alszik.
a bögrém viszont hagyom. nincs kanapé, nincsenek sugarak. arccsontomra rózsapiros por. grammar in use. lakkcipő, dobogok lefelé a lépcsőn.
az utcán hunyorgok. teától ragad a cipőm talpa.
lépcső megint. szuszogok. mióta nem? első ipari forradalom. második frigyes. hajas hajaz nemez.
mióta nem.

írta a masnis :: 18:31 ::

 

úgy döntöttem, nagykoromban tejesdobozokat fogok tervezni. és mindegyikre ráírok egy verset.

írta a masnis :: 9:09 ::

 

sic 

nem a fejet viszed a kanálhoz, hanem a kanalat a fejhez.

írta a masnis :: 11:58 ::

 

most egy kicsit léci hagyjuk.

írta a masnis :: 9:57 ::

 
elegemvanmár mindenből. főképp abból hogya gyerekeknek az utolsó szar detronizációt (!!!!) is ismerni és kenni-vágni (szia ford) kell. elegemvan. vettemmegint pirost. 
írta a masnis :: 15:19 ::